A tudomány fejlődése az öregedés kezelésének új szemléletéhez vezethet
Célunk a máris használható eredmények feltérképezése
Suhajdáné Urbán Veronika PhD; Bugris Valéria PhD
Az élet meghosszabbításának, de legalábbis az élethosszig tartó jóllét biztosításának vágya visszatérő motívum az emberiség történelme során. A Gilgamesről szóló hősköltemény, talán a legrégebbi mezopotámiai irodalmi mű (i. e. 2100 körül) is a hős király halhatatlanságra törekvő történetét meséli el [1]. Az ókori görögök mítoszaiban is szó esik egy olyan ételről, nevezetesen az „ambróziáról”, amely halhatatlanságot biztosít az isteneknek [2, 3]. Kelet és Nyugat alkimistái évszázadokon át fáradhatatlanul keresték az „örök ifjúság elixírjét”. Máig ható filozófusok, Arisztotelész és Platón, elmélkedéseik során megállapították, hogy az emberek erény és egyensúly révén hosszabb és egészségesebb életet élhetnek [4]. A legtöbben hiszünk nekik még ma is, legfeljebb nehéznek tartjuk az irányelvek betartását, vagy nem vagyunk tisztában a részletekkel, hogy hogyan is kellene megtartani a testi-lelki egyensúlyt a jó cél érdekében.
Hiába is tagadnánk, a halandósággal kapcsolatos mélyen gyökerező aggodalmainkat csak a hanyatlás elkerülhetetlennek tűnő kínjai felett érzett félelmeink múlják felül. Az egészségben eltöltött idő és a tényleges életkor közötti szakadék mélyül. Ez azt jelenti, hogy a rettegett hanyatlást egyre korábban tapasztaljuk magunkon. Vagyis az úgynevezett „időskori” krónikus betegségek, mint kardiovaszkuláris, daganatos, légzőszervi, neurodegeneratív, autoimmun kórképek egyre fiatalabb korban érnek bennünket utol [5]. Nem csupán a diagnosztikai módszerek fejlődése miatt, de az életmódunkkal is összefügg ezek mind korábbi megjelenése. Másfelől viszont a születéskor várható élettartam is növekszik: az utóbbi száz évben megduplázódott! [6] A fejlett országok népessége tovább él, lassan elöregszik maga a társadalom is: jóval nagyobb ütemben nő az idősebbek száma, mint a fiataloké. Az idősek arányának növekedése sajnos nem jelenti automatikusan azt, hogy azért élünk tovább, mert egészségesebbek lettünk. A kétféle folyamat eredőjeként az látszik, hogy egyre több a beteg ember, egyre nagyobb a teher azokon, akik nem betegek [5].
A törekvés, hogy gátoljuk a saját öregedésünket, így a társadalomra is nagy terhet jelentő krónikus betegségek megjelenését és rosszabbodását, nem egyéni, és a legkevésbé sem hiúsági kérdés. Példamutatás a gyerekeinknek, unokáinknak és egyúttal az évtizedekig tartó esetleges ápolásunktól való, lehetőségeink szerinti megkímélésük.
Az egészséges, ún. sikeres öregedés lehetőségén túl az idősebbek számára talán még izgalmasabb elképzelés, amely ma már állatkísérletes eredményeken is alapszik, hogy az öregedési folyamatot nem csupán lelassíthatnánk, de talán meg is fordíthatnánk: a sejteket, szöveteket és szerveket tíz, húsz, akár harminc évvel fiatalabb állapotba hozhatnánk. Az öregedés visszafordításának koncepciója egyszerre lenyűgöző és ellentmondásos, sőt akár etikailag is megkérdőjelezhető. A tudomány mégis boncolgatja a kérdést – állatkísérletek szintjén mindenképpen. Néhány tudós állítja, hogy már csak arasznyira vagyunk attól, hogy az embereken is alkalmazható eredmények megszülethessenek. Ugyanakkor talán az emberiség nincs felkészülve arra, hogy a biológiáról, az öregedésről és az emberi korlátokról alkotott jelenlegi felfogásunkat gyökeresen megváltoztassuk és a túlnépesedő Földet tovább terheljük.
Megint mások szerint a Matuzsálem-életű űrhajósok sikeresebben hódíthatnák meg a világűrt.
Visszatérve a Földre: ezzel a sorozattal a célunk az, hogy közérthető nyelven megfogalmazzuk azt, amit a tudomány eddig ténylegesen elért az öregedésgátlás terén. Kérdésünk, illetve felvállalt feladatunk annak kiderítése és közkinccsé tétele, hogy a tudományos eredmények mely vetületei azok, amelyeket érdemes lehet mindennapi életünkben máris alkalmaznunk, hogy nemcsak hosszú, de egészséges életet élhessünk.
Lehet, hogy az „ambróziára” vagy az „örök ifjúság elixírére” még kicsit várnunk kell. Egyszer talán tényleg lesz egy olyan „gyógyszer”, amely, mint egy betegséget, meggyógyíthatja az öregedést, visszafordíthatja a folyamatait. A tudomány jelenkori hatalmas előrelépései ezen a téren önmagukban véve is megérdemlik a figyelmet. Ugyanakkor olyan beavatkozási lehetőségek is egyre pontosabban körvonalazódnak, amelyekhez nem kell más, mint a bennünk zajló folyamatok mély megértése és a tudás alkalmazása személyre szabottan, célzott életmódbeli változtatásokkal.
Irodalomjegyzék:
[1] J. H. Tigay (2002): The Evolution of the Gilgamesh Epic, Bolchazy-Carducci Publishers, Inc. Wauconda, Illinois USA Reprint of the 1982; ISBN 0-86516-546-7
[2] A. Baratz (2015): The Source of the Gods’ Immortality in Archaic Greek Literature, Scripta Classica Israelica vol. XXXIV pp.151-164
[3] Ch. Forbes-Thomas (2023): Ensnare: The Myth of Ambrosia and Archetypal Project of Creative Womanhood, Journal of Jungian Scholarly Studies, Vol. 18 pp. 46-65
[4] Platón (1984a): Az állam. In: Devecseri L. – Faragó G. – Kárpáty Cs. – Kerényi G (ford.): Platón összes művei, Második kötet, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1253 p.
[5] European Comission (2023): State of Health in the EU Synthesis Report, Publication Office of the European Union, Luxembourg ISBN 978-92-68-09705-2
[6] A. Kovacs (2017): Megelőző orvostan, Semmelweis Egyetem, Bp.