A genetika vagy a környezet a fő meghatározója az egészséges öregedésnek?

Nature vs nurture

Suhajdáné Urbán Veronika PhD; Bugris Valéria PhD

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon nem csak azért nőtt-e meg az iparosodott társadalmakban az időskori nem fertőző krónikus betegségek (INFKB-k: szív- érrendszeri betegségek, rák, neurodegeneratív betegségek, stb.) aránya, mert egyre tovább élünk [1]. Az elmúlt 200 évben megduplázódott a várható élettartam [2], nyilván egyre hosszabb ideig tart a hanyatlásunk is – gondolhatjuk. Vagyis: „Nincs mit tenni, örülök, hogy egyáltalán még élek” – tárogathatjuk a karjainkat, mielőtt visszaülünk a fotelba a csipszes tállal, hogy megnézzük a kedvenc sorozatunk következő epizódját. „Hisz ennyi csak jár a szétstresszelt nap végén!?” A tudomány jelenlegi állása szerint úgy néz ki, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet!

A statisztikák azt mutatják, hogy a stagnáló várható élettartam mellett is évről évre nő az INFKB-ben érintettek száma, éppen mert egyre fiatalabb korban jelennek meg [3]. Joggal feltételezhető tehát, hogy az évtizedekig halmozott életmódhibák okozta kisebb-nagyobb működésbéli eltolódások okozhatják ezen állapotok egyre jelentősebb részét.

Működéseltolódás alatt az evolúció során kialakult emberi test legegészségesebb, a hosszú és egészséges életet leginkább szolgáló működéseihez képesti eltolódást értjük. A működéseltolódás előbb-utóbb eltolja az öregedési mutatókat is (ld. előző cikkünk a mérhetőségről): vagyis a korai INFKB értelmezhető úgy is, mint korai öregedés.

Mi lehet az eltolódás oka? Az életmód és a környezet megváltozott, és a vadászó-gyűjtögető életmódra optimalizált testünk nem képes zökkenőmentesen követni ezeket a változásokat. Minden eltolódás alkalmazkodási kísérlet. A betegség kifejlődése paradox módon gyakran éppen az életben maradásunkat szolgálja, legalábbis eleinte. Például a megnövekedett kalóriabevitel (elsősorban gyorsan felszívódó szénhidrátok formájában), a korábban ismeretlen kemikáliák, a mozgásszegény életmód, a folyamatos stressz csak néhány jól ismert vonzata a modern, nagyvárosi életmódnak, ami arra kényszeríti az epigenomot, a genetikai anyagunk vezérlését, hogy elmenjen a falig: a végletekig feszítse határait. A genom, a genetikai anyag csak nagyon lassan képes evolválódni, alkalmazkodni, generációk hosszú sora alatt. Az epigenomnak, azaz a vezérlésnek a hozott anyagból kell dolgoznia: azokból a génekből igyekszik a legtöbbet kihozni, amelyek nem a jelenlegi környezetünkre alakultak. Ez pedig az alkalmazkodás miatti hibák halmozódásához és az INFKB-k korai megjelenéséhez vezet. Például, ha nem fokoznánk a végsőkig az inzulin-termelést a gyorsan felszívódó, a stressz hatására a májban felszabaduló, és a mozgásszegény életmód miatt le nem dolgozott, el nem égetett szénhidrátok hatására, akkor a sok cukor jóval előbb végezne velünk, mint a Langerhans szigetek béta-sejtjeinek kimerülése. A szervezet sejtjei alkalmazkodnak, amennyire tudnak, emiatt talán egy életen át szenvedhetünk a következményként megjelenő inzulinrezisztenciától és folyományaitól [4]. A meddőség, a nem alkoholos zsírmáj betegség, a metabolikus szindróma, a kettes típusú diabetes, a test szerte fokozódó gyulladás, a neurodegeneratív betegségek, mint a demenciák és a rák is ezen a csúszós lejtőn várhatnak ránk, ha nem változtatunk [5]. Ha megértjük a mechanizmusokat, látni fogjuk, hol tudunk beavatkozni a saját életünkben. Lesz, aki többet fog mozogni, lesz, aki változtat a táplálkozásán, vagy igyekszik csökkenteni a stressz hatásait. Ott és úgy, ahol tart és amire lehetősége van.

Nézzük az érme másik oldalát! Mindannyian ismerünk olyan embereket, legalább hírből, akik a késő aggkorig, csaknem a haláluk napjáig jó egészségnek örvendenek, és boldog, produktív életet élnek. Elképzelhető, hogy néhány olvasónk magára is ismer. Nekik szívből gratulálunk, ugyanakkor azt javasoljuk, hogy továbbra is maradjanak figyelmesek és körültekintőek. A modern életvitel állandóan éber egészség-tudatosságot kíván: az egészségét legtöbbünknek szó szerint őrizni kell!

Mi okozza az emberek közötti különbségeket? „Ez genetika. Örököltem, ilyen vagyok, a hajlamom tehet róla. Sajnos” – hangzik a kész válasz. A tudomány szerint ezúttal sincs teljesen igaza annak, aki ezzel a gondolattal visszaülne a foteljába. A várható élettartam mindössze 20-30%-ban meghatározott genetikailag [6]. Egy még frissebb, még magasabb egyedszámon végzett vizsgálat az élettartam örökölhetőségét mindössze 12%-ra teszi [7]. Az egészségtartam még ennyire sem genetikailag meghatározott, néhány ritka genetikai betegségtől eltekintve. Az átlag populációt tekintve, inkább génvariációkról, egyes nukleotidokat (az örökítő anyag építőelemei) érintő polimorfizmusokról (Single nucleotide polymorphism, SNP) beszélhetünk, amelyek betegségekként és a korai öregedés genetikai rizikófaktoraiként szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy csak a környezet, az életmód kedvezőtlen alakulása mellett okozhatnak gondot. Ráadásul, legtöbbször van visszaút és van kiskapu: életmódváltoztatással bármely életkorban javíthatunk a génműködésen [1,4].

A tucatnyi jól ismert SNP-élettartam összefüggés statisztikusan értendő [8], az ember mindig tehet azért, hogy a genetikája ne legyen a végzete. Például az elsők között ismertük meg a telomeráz rendszer, a TERT és a TERC gének azon polimorfizmusait, melyek hatással lehetnek a várható élettartamra. Egy korábbi tanulmány szerint, e gének bizonyos SNP-i akár több mint 7 év különbséget is jelenthetnek a leukocyta telomer-hossz által mért biológiai életkor tekintetében [9]. A telomerek a kromoszómák végeit védő szekvenciák. A statisztikák szerint a telomerek rövidülése korai öregedéshez vezethet, a szívbetegségek, demencia és a rák egyes formáinak fokozott kockázatával jár. Később egyértelművé vált, hogy a telomeráz enzim működése is befolyásolható az életmóddal és annak változtatásával [10]! Az elkopott kromoszómavégek visszaépülnek, amint „kedvezőbbek a körülmények”, vagyis az életmód. Akár egyik hétről a másikra!
Melyek is a „kedvezőbb körülmények”? Honnan tanulhatunk egészséges életmódot? A Föld azon területei, ahol a legmagasabb a 100+ évet megélt emberek, a centenáriusok aránya, az úgynevezett kék zónák: Japánban Okinawán, Olaszországban Szardínia egy részén, Görögországban Ikarián, Costa Ricában Nicoyán és az Egyesült Államokban Loma Lindán [11]. Az itt élő emberek életmódjának tanulmányozása kedvelt területe a hosszú-élet kutatásoknak. Rebesgetik, hogy a kék zónák lassan megszűnnek, annyira divatos lett odautazni. Igen, az egyik életmódtényező, a stressz, ami megnő ezeken a területeken is, már csak a látogatások, interjúk, filmfelvételek, felmérések, mintavételezések számának növekedésével. A kék zónák emberei sem feltétlenül tudnak ellenállni a kényelmesebb élet, az ízletes falatok, az anyagi javak csábításának, ami a turistákkal és a kutatókkal érkezik. Egyszerűen csak olyan környezetben élnek, ahol a rendelkezésre álló táplálékok, megtermelésükhöz és a hétköznapok bonyolításához szükséges mozgásmennyiség, a szociális kapcsolódások tekintetében nincs sok választási lehetőségük. A legegészségesebb választás egyúttal az egyetlen lehetséges és ismert választás a számukra. Legalábbis hagyományosan így volt. A kék zónák centenáriusaira és a máshol élő rendkívül hosszú életű emberekre sem jellemző egységesen valamilyen különleges mutáció, SNP. Kétségtelenül tártak fel asszociációkat a hosszú élet és egyes szerencsésebb génváltozatok között. Így pl. leírták, hogy az Alzheimer-betegség szempontjából a legkisebb rizikóval járó variáns (ApoE2) jellemzőbb a hosszú életűek körében, de nem mindenkinél. Általánosságban elmondható, hogy az egyes SNP-k csak a környezet által válnak kedvezővé vagy éppen kedvezőtlenné11. Környezetük és életmódjuk az, ami legtöbbjüket hosszúéletűvé teszi. Egyszerűen hosszú életre, egészségre predesztinálja őket a helyzetük.

Tehát nem a gének, hanem a környezet a végzetünk? A régi vita, hogy a genetika vagy a környezet a fontosabb (nature vs nurture) eldőlt? Nem! A kettő kapcsolata a lényeges, és ez az, ami kedvezőtlenül alakulhat a modern életvitelünk során.

Sok ismeret, nagy tudatosság és következetesség kell ahhoz, hogy a modern társadalmak egy nagyvárosában mindig a legegészségesebbet válasszuk a közel sem egyetlen választási lehetőség közül. A nehezebb út a hosszabb út. De hát éppen ez a cél!

Lehet, hogy a modern életvitel mellett, szélesebb ismeretekre van szükségünk, többet kell gondolkodni, tanulni és dolgozni érte, de az egészség nagyobb részt a választásainkon múlik.

Az emberi lét egyik kellemetlensége, hogy már előre tisztában vagyunk a saját hanyatlásunkkal és halálunkkal. Egyre pontosabban ismerjük a mechanizmust is. Talán először képesek lehetünk ezt a tudást az öregedés megfékezésére használni.

Tehát nincs mese, ki kell kászálódni a fotelből, hogy jó legyen a mese vége:
Éljünk boldogan és egészségesen míg meg nem halunk!

Irodalomjegyzék:

1. Partridge, L., Deelen, J., and Slagboom, P.E. (2018). Facing up to the global challenges of ageing. Nature 561, 45-56. 10.1038/s41586-018-0457-8.

2. Oeppen, J., and Vaupel, J.W. (2002). Demography. Broken limits to life expectancy. Science 296, 1029-1031. 10.1126/science.1069675.

3. Ansah, J.P., and Chiu, C.T. (2022). Projecting the chronic disease burden among the adult population in the United States using a multi-state population model. Front Public Health 10, 1082183. 10.3389/fpubh.2022.1082183.

4. Galaviz, K.I., Narayan, K.M.V., Lobelo, F., and Weber, M.B. (2018). Lifestyle and the Prevention of Type 2 Diabetes: A Status Report. Am J Lifestyle Med 12, 4-20. 10.1177/1559827615619159.

5. Bruckner, F., Gruber, J.R., Ruf, A., Edwin Thanarajah, S., Reif, A., and Matura, S. (2024). Exploring the Link between Lifestyle, Inflammation, and Insulin Resistance through an Improved Healthy Living Index. Nutrients 16. 10.3390/nu16030388.

6. van den Berg, N., Beekman, M., Smith, K.R., Janssens, A., and Slagboom, P.E. (2017). Historical demography and longevity genetics: Back to the future. Ageing Res Rev 38, 28-39. 10.1016/j.arr.2017.06.005.

7. Kaplanis, J., Gordon, A., Shor, T., Weissbrod, O., Geiger, D., Wahl, M., Gershovits, M., Markus, B., Sheikh, M., Gymrek, M., et al. (2018). Quantitative analysis of population-scale family trees with millions of relatives. Science 360, 171-175. 10.1126/science.aam9309.

8. McDaid, A.F., Joshi, P.K., Porcu, E., Komljenovic, A., Li, H., Sorrentino, V., Litovchenko, M., Bevers, R.P.J., Rüeger, S., Reymond, A., et al. (2017). Bayesian association scan reveals loci associated with human lifespan and linked biomarkers. Nat Commun 8, 15842. 10.1038/ncomms15842.